XXXIII. női cursilló
Ráczné Kalapos Kati 2016.03.21. 21:16
Elgondolkodtató és élményekkel teli volt a XXXIII. női cursillónk Máripócson.
Számomra nem csak azért, mert éppen 10 éve lettem cursillós a XIV. máriapócsi cursillón, de azért is mert azóta minden cursillón szolgálhattam.
Ezen elgondolkodva nagyon sok emlék felelevenedett bennem:
-
Jelöltségem, melyet a Szent Teodóra asztalnál éltem meg Terikével, Edittel, Ilikével és Évával.
-
Kiscsoportunk megalakulása, melynek 5 tagja volt, új testvérrel, barátokkal gyarapodva.
-
Aztán első csendes munkatársságom, ami majdnem olyan volt, mint az első cursillóm.
-
A munkatársképzőn Vereb Géza rektorunktól kaptam egy könyvjelzőt, melyen ez a Szentírási idézet áll: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm az erőtlenségben nyilvánul meg” (2 Kor 12,9).
-
Első beszédem megírása, javítása, meghallgatása, újbóli javítása, stb…
-
Első rektorságom a XXIII. cursillón melyre Kázsmér Vera alkalmasnak talált, és hálás is vagyok neki ezért, meg a sok-sok segítségért. Dudás László atyával készültünk erre a hétvégére.
-
Az első, és eddig egyetlen sajópálfalai cursilló, melyen a Szent Pál asztalnál ülhettem Fedor Péter és Moldván Tibor atyával.
-
A Szent László napi ultreyák szervezése, lebonyolítása évente a Császtán, lelkes edelényi cursillós társaimmal, ami mostanra már a görögkatolikusok országos találkozójává nőtte ki magát.
-
A cursillós előkészületekbe besegítő fiúk: Csupka Tamás és Gubik Jani. Akikre mindig számíthatok, ha esetleg elfeledek valamit. (Nyugodt lehetek, mert tudom a kezdésre minden ott lesz.)
-
Munkatársaim, akikkel eddig együtt szolgálhattunk.
-
Asztaltársaim, akikkel együtt éljük át a csodálatos 3 napot.
-
Találkozom az ultreyákon olyanokkal, akiket szinte nem is ismerek, mégis, beszélgetünk, együtt örülünk és osztozunk egymás bánatában is.
-
De nagyon hiányoznak azok is akikkel viszont nem találkozom. (különösen a régi munkatársak, asztaltársak)
-
A legszebb szülinapi, névnapi emlékek, azok az idők melyeket az őszi cursillókon élhettem át.
-
Férjem, szüleim biztatása és támogatása mindig lelkesítően hat rám.
Hála mindezekért és mindenért az Úrnak.
Amikor decemberben megtudtam, hogy újra rektor leszek, még nem is sejtettem milyen közel is van a cursillo időpontja. Lipcsák Tamás atya szívesen vállalta az első papi szolgálatot. Ennek én nagyon örültem is, mert a főiskolán is tanított engem, és nyugodt, higgadt, hiteles, a cursillo ügyét szívén viselő papot ismertem meg benne. Volt alkalmam már munkatársként is Vele szolgálni. Aztán felgyorsultak az események. A felkészülési idő alatt több nehézséggel kellett szembenéznünk, vírusos megbetegedések sora kezdte ki munkatársaimat, a második papunkat. Utolsó pillanatban Pásztor István atya ugrott be, olyan vízbe, amit eddig nem ismert, mert női cursillón még nem szolgált. Köszönet minden mosolyért, örömért, bánatokért,nehézségért, amit adott az Úr, mert ezáltal erősített engem.
Hálatelt szívvel gondolok most vissza mindarra, amivel Isten megáldotta eddigi - nem csak - cursillós életemet. Nem csüggedek, nem szomorkodom, mert ő mindvégig kitart mellettem.
Köszönöm Istenem a cursillo szeretetteljes közösségét, akikkel együtt lehettem- lehetek.
Találkozunk április 2-án Máriapócson az Ultreyán, hiszen Krisztus számít ránk! De Colores!
|