Feleségem már négy éve elvégezte a cursillót, azóta is lelkesen dolgozik munkatársként, de engem nem sikerült meggyőznie, hogy elmenjek.

A kiscsoportos összejövetelekre sem kísértem el soha, csak a nyári szalonnasütésekre.

Itt ismerkedtem meg cursillóstársaival, akik nekem is barátaim lettek.

Közülük Barva Tibi megkért, hogy menjek már el segíteni neki parkettázni.

Ő is megkérdezte nincs-e kedvem elmenni a cursillóra.

Mindig sikerült elhárítanom a hívást, persze valós okok miatt.

Most a nyári árvíz idején is megkörnyékezett és nem tudtam okot találni arra, hogy ne menjek el.

Így hát aláírtam a jelentkezési lapot, amit egyáltalán nem bántam meg.

Sőt!

Azóta teljesen megváltozott az életem.

A problémák nem oldódtak meg, inkább csak gyarapodtak. Ugyanis míg ott voltam Máriapócson a főnököm áttett egy olyan autóra aminek csak most ez évben van forgalmija, és nem tudom utána számít-e még a munkámra.

A bizonytalanság ezen a téren nagyon kétségbeejtő.

Ha ez a dolog a cursilló előtt történik velem, nem így reagáltam volna le, ebben biztos vagyok.

Tudom, hogy sok csalódás fog még érni az életbe, de én most már Istenre bízom magam és családomat.

De Colores!