Gyönyörű gondolatokat, érzelmeket, imákat, előadásmódokat láthattunk, hallhattunk. A csapatot az "erőteljes profizmus" jellemezte. A társaság érezte feladatunk fontosságát, ezért mindenki lelke mélyéből merített vagy erőn felül dolgozott, hogy a tőle telhető legjobb munkát adja ki a kezei közül. Rektorunk meg is jegyezte: Olyan még nem volt, hogy többen megkérdezzék, miért van szünet? :-)

Mi jelöltek, szép lassan rájöttünk arra, hogy milyen sokrétű feladat is ez. Mennyi fontos, apróságnak tűnő dologra kell figyelni, mennyire teljes embert kíván mind fizikailag, mind lelkileg, hiszen segítségre szoruló emberek vannak ránkbízva. Nagy a felelősség, de a segítség is a legnagyobb, amit kapunk hozzá. A Szentlélek ereje.

Ezúton is köszönjük a szervezők és vendéglátók áldozatos munkáját, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez a szép hétvége!

A végére pedig egy kis történet:

Sétáltunk az 5 éves fiammal foci után, és az kérte tőlem, játsszunk "mert ha nem lenne" játékot.

- Kérdezz apa!

- Oké!

Humoros, és megdöbbentő válaszokat kaptam:

- Uli, miért van járda?

- Mert ha nem lenne, elütnének minket az autók.

- Miért van árok?

- Mert ha nem lenne, a betonon folyna a víz.

Gondoltam nehezítek..

- Miért van templom?

- Mert ha nem lenne, nem lenne Péter atya.

- Miért van Isten?

- Mert ha nem lenne, nem gyógyulna be a seb a kezünkön. (!)

Amellett, hogy nevettem a válaszain két dologra jöttem rá, és egy kérdés fogalmazódott meg bennem:

Mennyire gyermeki, és mégis mennyire szép válaszokat kaptam, és hogy mennyire egyszerűen szépnek látják a gyermekek a világot.

- Krisztián, miért van cursillós munkatársképző?

- Mert ha nem lenne, kevesebb sebzett emberi szív gyógyulhatna be!

De Colores!

Kucsma Krisztián