A cursillot megelőzően, nem egészen két hónappal korábban vállaltam el a rektori teendőket beugrósként. Csupka Tamás barátom szervezői segítsége nélkül valószínű nem tudott volna létrejönni ez a hétvége. a jelöltek száma már egy hónap után annyi volt,mint a korábbi cursillok átlaga és a létszám csak folyamatosan gyarapodott.  Egy idő után azt éreztem, hogy ismét át kell engedjem az irányítást az Úrnak, mert emberi ésszel már olykor csak a nehézségekre tudtam figyelni. Miután sikerült megvállnom az aggodalmaskodástól és elkezdenem újra bízni abban, hogy elég, ha imádkozom és megteszem az aznapi feladatomat, a dolgok elkezdtek rendeződni Végül huszonhét jelölttel, köztük hét cigánytestvérrel éltük meg a kegyelmet, ami a vasárnapi záróra lett mindenki számára kézzel fogható. Fiúk és apák, régi és új barátok egymás vállán sírva vették át a kereszteket. Bátran mondhatom, hogy jelölteket férfi zárón ilyen nagy számban még nem láttam sírni, meghatódni, mint itt. Sokaknál a záró esemény volt a cursillo igazi áttörése, itt értették meg, hogy mi az isteni szeretet, itt tudták végre átadni magukat az áradó Szentléleknek. Hála telt szívvel gondolok vissza erre a három napra és azt érzem, sok mozzanatára egész életemben emlékezni fogok.

Wortmann Ádám rektor