Azt hiszem a saját első Cursillom után ez volt a legszebb számomra. Nem a legütősebb, a legnehezebb, vagy a legmegrendítőbb, hanem a legkiegyensúlyozottabb, legünnepélyesebb.
Lehet, hogy ez persze "tőlem" függött belülről, hogy így éltem meg. Nem kapkodva, hanem a tél csendjével felkészülve a bűnbánati időt megkezdve értem oda. Talán már Pócson voltam egy hete gondolatban, és lélekben. Csütörtök délután Wortmann Ádám munkatársam vitt le nagy egyterűjével, hogy az amúgy sem jelentéktelen testem is megérkezzen a Cursillora. Ádám öt jelöltet hozott magával.
Új beszéddel (rolloval) készültem. Amikor elkészültem vele és felöltöztettem a saját életemmel a tanító részt, kezdett tetszeni. Környezet Mi és a Világ.



Vaskó Gyuri rektorunk azt kérte, olyan előadást vár tőlem, hogy mindenki felébredjen, vasárnap reggel. Kiegészítette, "Ütős legyen, de ezt úgy is tudod". Az utolsó héten minden nap felolvastam hangosan, hogy Vasárnap reggelre ki tudjak pillantani a szemekre a papír mögül. Szombat este (éjjel) felolvastam utoljára, hulla fáradtan. Nyögve nyelős volt. Mi lesz ebből holnap gondolkodtam és aggódva visszamentem a munkatársi megbeszélésre. Vasárnap hajnalban 20 perc alatt rábeszéltem a Szentlelket, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha nem égnék be az előadásomon. Aztán amikor kellet ott volt velem. Hála legyen Neki. Az utánam lévő civil beszédben Ádám lehengerlő volt a maga szabad stílusában. Természetes, hiteles, Közösségi. Ehhez tudni illik, hogy az elmúlt két évben 8, azaz nyolc kiscsoport alakult falujukban Etyeken.
Összesen 44-en voltunk a három szolgáló görögkatolikus atyákkal, ebből 29 férfi jelölt. Azt hiszem, hogy csak egyszer volt  ilyen magas számú férfi cursillo Máriapócson. (A XXI. férfi Cursillon 32 jelölt volt -  szerk.)
A jelöltek közt volt Latin és Görög pap is, makk egészségestől a halmozottan csonkított jelöltig, iskolázatlantól a doktori fokozatot elérőig. Fiataltól a sokunokás nagypapáig. Református, Római és görög katolikus.
A kápolnában lévő Krisztus ikon előtt később ott álltunk egyenlően. Az Istenszülő helyett mi könnyeztünk, ezalatt a három nap alatt.
Különös volt a három nap. Valóban csendesen, szinte észrevehetetlen szellőként járt át minket a Szentlélek.
A jubileumi záró ünnepség a szokásosnál sírósabbra sikerült. Rendhagyó módon most a jelöltek kezdték a könnyezést, néhány másod perccel megelőzve az első sorban ülő Cursillos lányokat. Mellettem ült Gubik Jancsi a munkatársi sorban, aki könnyes szemmel harapdálta a szája szélét. Na nekem sem kellet ezután több, - itt van a lehetőség, hogy átmossam könny csatornáimat. Olyan örömkönnyeket hullatunk, hogy, elfogytak még a tartalék zsebkendők is a zsebünkből. Így vagyunk mi itt férfiak Máriapócson a Könnyező Szűz ölében.
Egy rendhagyó meglepi is volt, de hát nincs mindig jubileumi záró ünnepség. Orosz Árpád atya a 25. férfi Cursillo lelki vezetője (első papja) meghívta Kocsis Fülöp püspökatyát. Nekem személy szerint szívmelengető nagy öröm volt. Különösen örültem, amikor tanúságtételek közben mosolyogni láttam.
Aztán rám került a sor, hogy elmondjam milyen is volt nekem a 25. Cursillo. Elmeséltem, és most nektek is, hogy milyen is keresztényként a véletlen, ami az én szótáramban a Kegyelem!
A Záró ünnepségen ott volt Árpi atya (első pap) aki 8 éve hívott meg a Cursillora, ott volt sok munkatárs 2004ből: Vereb Géza, Vaskó Gyuri, Szabó Jancsi, Minyóczki Barna. A vendégek között ott volt Molnár Gál Béla ( a volt benzinkutas) aki az én rektorom volt. Mostanra felszentelt Diakónus Edelényből, aki hozott csütörtökön öt Balajti fiút, akik végig hálálkodták a 3 napot "Béla atyáért". A 2004 Cursillom asztalközösségéből ott volt a vendégek között Mosolygó Tibor atya, akivel azóta szoros baráti szálak fűznek össze, asztalunk "téglája" dr. Gulácsi András, akit Krisztus eszközként használt az én megtérésemben.
 

Ott volt a hátsó sorban az „első Etyeki Cursillista” Debreceni Csaba, aki a Cursillos ismeretség után vállalta a bérma-keresztapaságomat. A vendégek között voltak, rám bízott egykori jelöltek és sok csaj, lány, asszony, nagyi, akiktől az elmúlt években oly sok levelet, kedvességet, együttérzést, szeretetet kaptam. Ezúton is köszönöm Nekik.

Azt hiszem mind a 29 jelölt jobb keresztény emberé vált vasárnapra, a csütörtök estéhez képest.
Milyen jó lenne, ha a minden embernek megadatna, hogy 3 napot töltsön az Istennel, azért, hogy jobb emberré váljon.
Most hogy már hétfő van, és örök negyedik nap, szétnézek a környezetemben, hátha szeretne valaki Krisztus barátja lenni.

Majd elfelejtettem átadni egy üzenetet, amit Máriapócsról üzent a Szentlélek.

"Krisztus számít Rád!"

De colores!

Tamás