... egy római katolikus központú városból, ahol éppen megszervezés alatt van a görög katolikus közösség.
Nősüléshez készülő bátyám nem volt megkeresztelve, mint ahogyan én sem. A menyasszonyával elkezdtek járni jegyes oktatásra és bátyám készült a keresztségre. Jártak egy görög katolikus paphoz, Demkó Balázs atyához. Beszámoltak nekem, hogy mennyire jó dolog és mellesleg mennyire jó fej a pap is.
Mivel eléggé lelki válságban voltam, és már évek óta nem tudtam ezen túltenni magam én is elkezdtem járni velük és én is készültem a keresztségre. Összebarátkoztunk az atyával és javasolta, hogy menjünk el Máriapócsra mert ott olyan dolgokat tapasztalunk, amiket sehol máshol.
Mi egy kicsit húztuk a szánkat a dolgon, mivel 3 napról volt szó. Az két hitében nem erős embernek nagyon soknak hangzott. Először azt gondoltuk nem megyünk el, de Balázs atya annyira jó véleménnyel volt róla, hogy nagyon kíváncsiak lettünk. Ezért szabadságot vettünk ki és elmentünk.
Megérkeztünk csütörtök este Máriapócsra. Az érkezésünkkor eddig még soha nem tapasztalt kedvességet és barátságot tapasztaltunk a fogadóinktól. Ez nagyon jól esett nekünk.
Az első este nagyon későn lett vége a foglalkozásnak és a hosszú úttal együtt nagyon fárasztó volt. Elment a kedvünk az egésztől és úgy gondoltuk, hogy Balázs atya és bátyám menyasszonya rosszul ítélte meg az érdeklődésünket a Cursillo iránt. De mivel nem akartunk senkire szégyent hozni és még egy kicsit mindig hajtott a kíváncsiság, nem szöktünk haza.
A második napon, azt vettük észre magunkon, hogy már nem azt nézzük mennyi napot kell még itt elszenvednünk, hanem elszaladt az idő. Összebarátkoztunk a résztvevőkkel és a szervezőkkel. Már nem voltunk idegenek között,barátok között voltunk. Olyan volt, mintha már évek óta ismernénk őket. Értetlenül álltunk a dolog előtt. Még nem tapasztaltunk ilyet.
A harmadik napot már vártuk, hogy megint barátainkkal vehessünk részt a foglalkozásokon. A harmadik nap végén soha nem remélt meglepetésben és szeretetben volt részünk. Egyszerűen nem hittünk a szemünknek, akkora meglepetés ért a záró rendezvényen minket.
Nem tudom lehet e máshol ekkorát változni három nap alatt. Ahhoz képest, hogy nem is akartunk elmenni először. Most már azon gondolkodunk kit küldhetnénk el Máriapócsra és kivel oszthatnánk meg ezt a csodálatos élményt. Nem igazán tudom szavakban kifejezni azt amit ott éreztem. Ez örök emlék marad számomra és irányadó az egész elkövetkezendő napjaimban. A három nap után lelki megnyugvással és nagy szeretettel a szívünkben mentünk haza.
De Colores !
Üdvözlettel: Polgári Zsolt a Szent Efrém asztaltól.
Kelt: Eger, 2010.02.16.
Kapcsolat
Híreket, információkat, öteleteket, javaslatokat az alábbi címre várunk: