A kegyelem csodája
Ferencsikné Molnár Helga 2011.11.29. 19:15
Ferencsikné Molnár Helga vagyok a Szent Ilona asztaltól.
„A jó Isten annyira szeret bennünket, hogy azt el sem tudjuk képzelni”
” Megragadott ez a mondat, ami a XXIV. máriapócsi női cursillón hangzott el. Fényes bizonyítéka volt ennek az elmúlt 4 nap. Tudom, hogy Isten kegyelme határtalan, de kétségbe esetten veszem észre, hogy egy-egy olyan alkalommal, mikor ezt saját bőrömön tapasztalom, elcsodálkozom.
Másodszorra kaptam meg a lehetőséget, hogy munkatársként szolgálhassak Máriapócson a cursillón. Izgatott szível néztem elé most is a hétvégének. Tudtam olyan helyre megyek, ahol fantasztikus dolgok fognak történni velem. Kicsit aggódtam az út miatt, mert én vezettem és elég ködös idő volt, csúszósak voltak az utak. Nyíregyházától - Máriapócsig, már csak találgattam merre járhatunk, de a lányok kedvesen bíztattak. Már megérkezésünkkor hálát adhattam a jó Istennek, hogy segített eljutnunk épségben.
Szombaton este a z Isteni kegyelem és Jézus Krisztus szeretete mindannyiunk ”szívét felemelte”, mert ott akkor nem én, te ő, volt, hanem MI EGYÜTT: - Krisztusért; - Krisztussal, - Krisztusban; - Krisztus szerint. Különlegesen boldog voltam. A szentlélek ilyen erős jelenlétét ritkán tapasztalhatja meg az ember. Nem is tudom szavakba foglalni, a hangulatot.
Hálás vagyok mindenkiért, akit elhívott a jó isten, de külön köszönöm Marikát, Grétát, Erzsikét és Ágit. Jézus meglepetést tartogat mindenkiben számunkra. Úgy érzem mindenki mindenkinek egy különleges ajándék, amit Jézus a mi Krisztusunk ad nekünk. Szeretem az ajándékokat, és soha nem csalódom bennük, mert tudom Jézus mindig olyan ajándékot ad számomra, amire szükségem van.
Vasárnap szorongott a szívünk, hogy el kell válnunk, de tudtuk, hogy hazavisszük a szeretetet, a békeséget, a megnyugvást és Jézus Krisztust.
De ha azt gondoltam volna minden kegyelmét kiárasztotta már felénk a jó Isten, tévedtem.
A három nap alatt az időjárás elég cudar volt. Köd, centis jég az autó szélvédőjén és az úton.A haza fele úttól még inkább féltem, mint oda fele menet, de mivel „Isten annyira szeret bennünket, hogy el sem tudjuk képzelni”, Vasárnap délutánra elolvadt az összes jég, nem volt köd és az utón hazafelé teljesen jól lehetett haladni. Hazaérve gyertyát gyújtottam és megköszöntem az én Istenemnek hatalmas kegyelmét és szeretetét.
De Colores!
Helga
|