Beszámoló a Sajópálfalai Munkatársképzőről
Bodnárné Nyíri Andrea 2016.08.02. 21:00
De Colores!
Még 2011-ben voltam előszór részese a cursillonak. Már akkor éreztem, hogy ez lesz az én terepem. A feladat, amiért a Földön vagyok, amit rám bízott a Mennyei Atya itt, és ezáltal tudom majd jól megélni.
Öt év telt el, mikor nem lévén több akadály, kiszállhattam az autóból és bemehettem Sajópálfalán a zarándokházba. El sem hittem.
Velem együtt heten voltunk, akik kezdők. Nem úgy heten, mint a gonoszok, hanem, mint a 7 szentség. Krisztus által odahelyezve… barátokká válva… egy célért, Isten egyházáért dolgozunk.
A rend őre, a segítő, gondozó munkatársak, a tanár nénik, a madarász fiú… mindegyikőnk a Jó Isten nagy kirakósának egy - egy darabja. Pénteken az első beszéd után még inkább látszott az egyének sajátos stílusa, ami vasárnap reggelre sugárzóvá, csillogóvá vált.
Ezt köszönhetjük a sokat tapasztalt, sokat szolgált, régebbi munkatársaknak. Akik nagyon figyeltek ránk.
Annyira, hogy mikor hazaérkeztem a családomhoz, nem sokára megcsörrent a telefonom és a „rektorok gyöngye”, Barnus hívott. Látta a tv-ben, hogy a városunkban nagy vihar volt. Érdeklődött, hogy nálunk rendben van-e minden. Hála Istennek igen.
Ez által is megerősödtem abban, hogy a templomban nem véletlenül hangzik el sokszor, „Krisztusban kedves testvéreim”. Aggódott értem a „kedves testvérem”.
Köszönöm De Colores!
Bodnárné Nyíri Andrea
|