Kosztolányi Dezső: Halottak (részlet)
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még.
Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva
semmit, hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma,
lassú hálók.
Képek, már megmeredtek
és örökre szépek.
|