Most értem, hogy a tökéletes szeretet a mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, melyet szemünk láttára gyakorolnak, főleg pedig azt értettem meg, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva. „Gyertyát sem azért gyújtanak”- mondta Jézus,- „hogy véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson mindazoknak, kik a házban vannak.” Úgy gondolom, hogy ez a gyertya a szeretetet jelképezi, amelynek világítania, boldogítania kell, nem csak azok számára, akik nekem a legdrágábbak, hanem mindenkinek, aki csak a házban van, kivétel nélkül.

(Részlet Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzából)

(Keresztény Élet)