Ötvenedik cursilló Máriapócson
Vereb Géza 2012.03.21. 17:13
Akik ismerik a cursilló rendszerét, elsőre meghökkentő, hogy már az ötvenedik volt Máriapócson. Nincs ebben semmi meglepő, hisz 2000-ben is évelején kezdtük és azóta, minden évben volt két férfi és két női cursilló. Most február végén volt a XXV. fiú és március elején a XXV. lány cursilló.
Mondhatnánk, hogy szokásos módon készültünk erre is. Sok imádsággal, szervező munkával, találkozásokkal, új beszédekkel, de mintha most még jobban éreztük volna a Szentlélek jelenlétét. Ritkán szokott előfordulni, hogy mind a fiuknál, mind pedig a lányoknál több volt a résztvevők száma, mint az eddigi átlag, hisz az elmúlt tizenkét évben, csak valamivel több, mint ezeregyszázan vettek részt. Persze nem a mennyiség a fontos, hisz a legfontosabb, hogy milyen lelki állapotban jövünk haza, ezekről a lelki alkalmakról. Hány embernek fordítja meg az életét ez a hétvége és irányítja a figyelmét Isten felé. Erről nincsenek adataink és nem is kell, hogy legyenek, hisz ez mindenkinek a belső ügye. Tudunk viszont több olyan esetről, amikor ennek hatására tértek meg és keresztelkedtek meg emberek, amikor ennek hatására bérmálkoztak, vagy rendezték addigi élettársi kapcsolataikat házastársi kapcsolattá. Tudunk olyanokról, akik a három nap végén úgy nyilatkoztak, hogy őket nem igazán érintette meg ez a lelkiség, majd pár év múlva hallottuk, hogy ők vittek magukkal néhány embert egy kőszegi cursillóra.
Úgy gondolom, hogy nekünk ezeknél fontosabbak, hogy a nagytöbbség maradjon meg az Isten szeretetében és embertársai szeretetében, hogy feladatának tekintse az egyházközségében való munkálkodást, értse meg, hogy ő is az egyház része és ha tesz érte, akkor gyarapítja Isten egyházát, ha nem, akkor viszont hiányzik a Jézus Krisztus testéből – az Egyházból - az őrésze.
Az elmúlt ötven cursilló után nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk, amit igyekeztünk egymásnak átadni, az imádkozó kiscsoportok szervezésében, cursillós lelkigyakorlatok lebonyolításában, az egyházközségeink segítésében. Átvettünk egymástól, olyan gyakorlatokat, amelyek segítik papjaink munkáját, kórházi misék előkészítésében, egyházközségi rendezvények megszervezésében, betegek meglátogatásában.
Nem lenne jó, ha önfényezés vádjával illetnének bennünket, ezért el kell mondani hogy sok még a hiányosságunk, a cursillók előkészítésével kapcsolatban, a régi résztvevőkkel való kapcsolattartásban. Komoly feladataink vannak anyagi erőforrások előteremtésében, hisz egyre több az olyan ember, aki részt szeretne venni egy ilyen hét végén, de nincs rá pénze.
A mi munkánk, ahogy a lelkiéletünk sem egy kész, befejezett mű. Mindig van újabb és újabb kihívás, de ahogyan az elmúlt tizenkét évben a Szentlélek segítségével megtaláltuk a megoldásokat, az Ő segítségével ezután is megtaláljuk. Ehhez sok-sok imádságra van szükségünk, amit eddig is megkaptunk a cursillós testvéreinktől – most is kérjük és – ezután is meg fogunk kapni.
DE COLORES!
|