A szentmise prédikációjában Dudás atya a Cursillisták zarándoklelkületének ismertetőiről beszélt: 

Szenvedélyes szeretetről, azaz hogy Istent önmagáért szeressük, felebarátainkat pedig mint magunkat, Isten szeretetéért. A karizmatikus nyugtalanságról, hogy Krisztus szeretete sürget bennünket. A szenvedélyes lelkesedésről, hiszen tudjuk, hogy Krisztusnak buzgó keresztényekre van szüksége. A határozott tartásról, melyet Dudás atya egy hajóhoz hasonlított, mely nem dobálódzik össze-vissza az élet tengerén, s melynek tartását a leeresztett horgonya adja. A felszabadító örömről, mely oly egyszerű, hiszen semmi mást nem kell tennünk, csak elfogadni és hinni azt, hogy mi mindannyian Isten szeretett lényei vagyunk.  A keresztény életformáról, melyet nemes egyszerűséggel egy 24 órás szolgálathoz hasonlított. És beszélt a bátorságról. Az apostolok is az egyéni lelki út helyett a közösségi átélést tapasztalhatták meg.  Mi Cursillisták igazán jól tudjuk, hogy a közösségben egybeforr a vérünk, és ha kell, közösen hegyeket mozgathatunk.  

S bár hegyeket nem mozgattunk, de a hegyen egybeforrt vérrel és közös lélekkel hallgattunk Farkas Gábor megható tanúságtételét mi jelenlévők, edelényi, abodi, miskolci, kazincbarcikai, balajti, nyíregyházi …Cursillisták.

A színes, pompás kiscsoportos megbeszélések fő kérdése az volt, hogy vajon tudjuk-e, hogy mikor, hol és miben számít ránk Krisztus? A mai rohanó világunkban képesek vagyunk-e észrevenni azokat a pillanatokat, amikor szüksége van ránk Istennek, lehet, hogy egy-egy elesett, beteg, fáradt…embertársunkon keresztül?

És hogy mire is van ehhez szükségünk? Talán leginkább arra, hogy minden körülmények között rábízzuk magunkat Istenre. Hiszen ha hitünk van, mindenünk van.

Ha van hitünk, van bennünk szeretet. Isten maga a szeretet, aki minden embert egyformán szeret, és egyformán akar róluk gondoskodni. A hitből fakadó munka több annál, mint gondolnánk. Az igaz hit abban áll, hogy megtesszük azt, amiben Isten örömét leli.

És Isten éppúgy örömét lelte az ultreyán, mint mi magunk. S ezt az örömöt fokozhattuk még a  Császta szőlőhegy kiváló nedűjével, a rengeteg süteménnyel, és megannyi jóval.

Isten áldása a szervezőkre, akik megörvendeztették szívünket, és megajándékoztak bennünket lelki és testi táplálékkal egyaránt.

DE COLORES
Ildikó