| 		
		 
 Boldogok a lelki szegények...
Kalmár Krisztina  2016.03.06. 21:01 
	Kalmár Krisztina vagyok Létavértesről,a Szent Borbála asztaltól. :-) 
	Kezdetét vette a 4. napunk. 
 
	Biztosan akadnak  olyanok közöttünk,akik már próbatételeket kaptak a hétköznapokban,de tartsuk szem előtt,hogy megismerkedésünk nem ért véget február 28-ával. 
	Amit Máriapócson kaptam ezalatt a 3 nap alatt,azt sosem fogom elfelejteni,mélyen belém égett és elkísér mindenkor,mindenhová. 
	Köszönet érte mindannyiótoknak! Azoknak,akik részt vettek a Cursillón és kinyíltak előttünk és -nem utolsó sorban- a munkatársaknak és az atyáknak,a rektornak (akit szeretünk :-)  ) ,hogy időt,energiát nem sajnálva segítettek nekünk abban,hogy lelkiekben gazdagon térhessünk vissza a megszokott környezetünkbe. 
	  
	Zárásnak fogadjátok szeretettel egyik versemet: 
	  
	De colores! 
	  
	  
	Boldogok a lelki szegények... 
	Ha azt érzed, hogy minden drága adomány, ami van a lelkedben, 
	Semmit sem ér, mert nem önt el hivalkodás sem Földön, sem Egekben. 
	Ha önmagadban semmit nem találsz, mire végleg hagyatkozhatnál, 
	Hiszen tudod: minden üdvözítő ajándékot Jézustól kaptál. 
	Kulcsold imára reszkető kezed, mert ima nem vész sosem kárba: 
	"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa." 
	 
	Ha a belső, kínzó fájdalomtól lelked a sírásban megszakad, 
	Hisz` amit tettél, súlyos vétek, és a vétekben elakadt szavad. 
	Ha bűnbánat terheli roskatag szívedet, és nem látsz kiutat, 
	Jézus boldogan mutatja az Istenhez vezető, rögös utat. 
	Az Úr lehajol hozzád, megsiratott bűneid megbocsáttatnak, 
	Szavai élnek: "Boldogok, akik sírnak: mert megvigasztaltatnak." 
	 
	Vajon te képes vagy szótlanul hallgatag, alázatos maradni, 
	Mikor sebzett szívedet bántásokkal halálra akarják marni? 
	Tudod-e magasztosan továbbra is vinni a rád szánt keresztet, 
	Mikor térded már a földre roskad, és nehéz súly nyomja lelkedet? 
	Mikor többször is árulón megtagadnak téged, hallgasd a bölcset, 
	Hisz`: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet." 
	 
	Szomjazod-e oly mohón az Igét, s várod-e a küldött követet, 
	Hogy szomjadat eloltsa, és elmondja Jézus, mit miért követett? 
	Vajon van-e olyan éhező vágyódásod, mint Kornéliusnak? 
	Vagy a Gázába vezető járatlan úton a főkomornyiknak? 
	Isten igazsága iránti vágyódás titka az örök létnek: 
	"Boldogok, kik szomjúzzák az igazságot: mert megelégíttetnek." 
	 
	Ha Krisztushoz vezető úton gonoszok támadnának meg orvul, 
	Olyan lennél, mint Jerikó felé úton a pap, aki elfordul? 
	Vagy inkább te kikerülnél, és úgy cselekednél, mint a lévita, 
	Közömbösen, ki fél, hogyha hozzám ér, nem térhet többet templomba? 
	Vagy lennél az irgalmas szamaritánus, ki ápolja testemet, 
	Mondván: "Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek." 
	 
	Tudod-e azt, hogy tisztává csak a megsebzett bárány vére moshat? 
	Csak a golgotai áldozat által kijelölt út virágozhat? 
	S a keskeny út kapujához alázatosan, bűnbánóan érve, 
	Bűnbocsánattal, kegyelemmel, hófehér lélekkel hazaérve, 
	Az ódon kapun kopogtatva először a lelkedet vizsgálják, 
	Mert: "Boldogok, akiknek, szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják." 
	 
	Tudod-e, hogy mérhetetlen értékű békesség nagyon drága kincs, 
	És igazából csak akkor értékeled, ha már jó régóta nincs? 
	Ne akard a rossz cselekedetet még rosszabbal visszafizetni! 
	A Gonoszt legyőzni csak jóval lehet, miből elég egy csipetnyi, 
	S az ellenség kardja már a hüvelyben, tettei nem szorongatnak: 
	"Boldogok a békességre igyekszők: Isten fiának, mondatnak." 
	 
	S Harcosom! Ne feledd minden nap magadra ölteni fegyverzeted! 
	Sokszor fogsz még csatába szállni, és a Gonoszt végleg leverheted, 
	Ha készen állsz az Úr szavait megtartani, mellette kiállni, 
	Ő képes lesz téged hatalmas mennyei erőkkel felruházni, 
	Előtted a kapuk kinyílnak: "Boldogok, akik háborúságot 
	Szenvednek az igazságért, mert övék lesz a mennyeknek országa." 
 |