De Colores!

Még 2011-ben voltam előszór részese a cursillonak. Már akkor éreztem, hogy ez lesz az én terepem. A feladat, amiért a Földön vagyok, amit  rám bízott a Mennyei Atya itt, és ezáltal tudom majd jól megélni.

Öt év telt el, mikor nem lévén több akadály, kiszállhattam az autóból és bemehettem Sajópálfalán a zarándokházba. El sem hittem.

Velem együtt heten voltunk, akik kezdők. Nem úgy heten, mint a gonoszok, hanem, mint a 7 szentség. Krisztus által odahelyezve… barátokká válva… egy célért, Isten egyházáért dolgozunk.

A rend őre, a segítő, gondozó munkatársak, a tanár nénik,  a madarász fiú… mindegyikőnk a Jó Isten nagy kirakósának egy - egy darabja. Pénteken az első beszéd után még inkább látszott az egyének sajátos stílusa, ami vasárnap reggelre sugárzóvá, csillogóvá vált.

Ezt köszönhetjük a sokat tapasztalt, sokat szolgált, régebbi munkatársaknak. Akik nagyon figyeltek ránk.

Annyira, hogy mikor hazaérkeztem a családomhoz, nem sokára megcsörrent a telefonom és a „rektorok gyöngye”, Barnus hívott. Látta a tv-ben, hogy a városunkban nagy vihar volt. Érdeklődött, hogy nálunk rendben van-e minden. Hála Istennek igen.

Ez által is megerősödtem abban, hogy a templomban nem véletlenül hangzik el sokszor, „Krisztusban kedves testvéreim”. Aggódott értem a „kedves testvérem”.

Köszönöm           De Colores!

Bodnárné Nyíri Andrea